Cökxpôn

A névadó Cökxpôn szó Gulácsy Lajos festőművész mesebeli világában, Na'Conxypan-ban a cukrászda-panzió neve, ahol a szereplők találkoznak egymással.

Gulácsy Lajos (1882-1932) elsősorban festő, de képi művészetét kiegészítve írásaival, történeteivel egy még teljesebb világot alakított ki. Írásai ugyanarról szólnak, mint a képei és ráadásul ugyanúgy - hiszen legtöbbször káprázatok maguk is, ahogyan a szavak színekké, formákká, illatokká, sóhajokká lényegülnek át, mintha egyszerűen festék lenne az anyaguk.

Egy este a Cökxpônban -  "Gyülekeztek a víg városka még vígabb polgárai. Na'Conxpan leányai, szõke csodák, mind eljöttek ma este a cukrászdába. Tarkabarka csoportok verõdnek össze a piskóta házak között. Az apró leánykák mint fából faragott babák néztek ki széles, malomkerék nagyságú szoknyájukban, mely olajos festékkel volt kipingálva. A Na'Conxypan-i gavarok édes brosk szivarkákat szíva toronymagas cilinderjeikkel és csatos topánkáikban úgy néztek ki, mint porcelánból formált csecsebecsék. Nagy ünnepi tortákat hoztak be az idõk emlékezete óta fürgönc cukrász kölykök. Egy örömtõl repesõ kéjmosoly táncolva járja körül a filigrán krémszalont. Piripiri herceg tömi szájába a sok édességet. Majszolgatja szép csendesen. Kívül minden kék színt vesz fel, szürkület van. Na'Conxypan-i hajnal. Smaragd csíkok futnak az ég alján. Piripiri herceg ott szunnyad a bársonykereveten, elnyúlva a Bolboll néne víg cukrászdájában.” (részletek Gulácsy írásaiból)

S, hogy hol játszódik mindez? Mi ez a különös, álomszerû hely, ahol oly sok még különösebb, ismeretlen lényecske, alakocska valami ismeretlen furcsa nyelven beszélgetõ Ez a Gulácsy Lajos által teremtett különös álomszerû világ, Na’Conxypan. "Na'Conxypan egy város neve, mely túl fekszik minden geográfián, túl a földgömbön, testetlen asztrál lények lakják, felfoszlott formájúak, sápadt színük csak éppen dereng, cselekvésük erély nélkül való imbolygás. Némelyik színné vált illatnak hat. [...] Ott nincs erõ, nincs akarat, nincs semmiféle mérhetõség. Mint felesleges lom, ki van belõle vetve a gondolkozásnak ama sínje, amit mi a földön logikának nevezünk [...]." Lyka Károly művészettörténész, 1922.

Új Idõk, Gulácsy Lajos (1882-1932): elsõsorban festõ, de képi mûvészetét kiegészítve írásaival, történeteivel egy még teljesebb világot alakított ki. Írásai ugyanarról szólnak, mint a képei és ráadásul ugyanúgy - hiszen legtöbbször káprázatok maguk is, ahogyan a szavak színekké, formákká, illatokká, sóhajokká lényegülnek át, mintha egyszerûen festék lenne az anyaguk. 

Gulácsy egy elszegényedett dzsentri családból származott. Mûvészeti tanulmányait elõször Budapesten majd késõbb Itáliában folytatta, ahova idõvel, már, mint második otthonába tért vissza rendszeresen. 1900-tól képeivel gyakori szereplõje a Nemzeti Szalon kiállításainak a Mûcsarnok, a Mûhely tárlatainak. 1909-i nagyváradi kiállításához irodalmi matinék kapcsolódtak, amin Ady Endre, Juhász Gyula és Dutka Ákos író barátaival szerepelt. 1914-ben Velencében érte a világháború híre.

A különös álomvilágban elõ embert ez teljesen kizökkentette, érzõ mûvészlelkét összetörte, megérezte, hogy a világ már nem lesz olyan, mint azelõtt volt. Zavart állapotban, üldözési mániával korházba került. Betegsége élete végéig tartó kálváriává vált szanatóriumok és klinikai elmeosztályok között. Tisztább idõszakaiban viszont továbbra is rendületlenül írt és festett. Csatlakozott a Kassák Lajos körül szervezõdõ, a magyar mûvészeti élet egyik legradikálisabb csoportosulásához, a MA mozgalmához. 1916-18 között futurista, kubista hangvételû képeket alkotott, de ekkor készíti egyik fõmûvét is: Az ópiumszívó álma-t. 1919. júliusában harmadszor is bekerült a Moravcsik-klinikára. Innen 1924 áprilisában átszállították a lipótmezei elmeosztályra, ahol 1932-ben bekövetkezendõ haláláig folyamatosan ápolták. Utolsó, gyûjteményes kiállítását 1922-ben az Ernst Múzeumban rendezték.

"Képeibõl a régi mákonyos álmok gõzölögnek. [...] Költõ, ki ecsetjével verseket festett, és céhbeli volt az írók között is."Kosztolányi Dezső